Hibernáció

Hibernáció

A hibernáció története

Az afrikai és európai sünök egy közös őstől származnak, fejlődésük során mégis jelentős mértékben különbözővé váltak. Mai ismereteink szerint a sünfélék már fejlődésük kezdeti szakaszában is képesek voltak egy úgynevezett bágyadt, lelassult, álomszerű állapotba kerülni, ha a környezeti körülmények kedvezőtlenné váltak arra, hogy fenntartsák testhőmérsékletüket, vagy felkutassák elsődleges táplálékforrásukat, a rovarokat.

Evolúciós fejlődésük során egyre inkább eltávolodtak egymástól az egyes sünfajok, ahogy különböző földrajzi helyekre vándoroltak. Az Európában ma is honos sünök adaptálódtak az itteni éghajlatviszonyokhoz, megtanultak alkalmazkodni a hosszabb ideig tartó hideg téli időjáráshoz. A csökkent energiafelhasználású álomszerű állapoton túl képessé váltak arra, hogy valójában hibernálják testüket, azaz képesek lettek drasztikusan csökkenteni metabolizmusokat, és egy alacsony energiafelhasználású állapotban kerülni a hideg és csökkent napfény hatására. Ősszel eltűnnek a sünök fő táplálékforrását jelentő rovarok és bogarak, és a hidegre forduló időjárás gátolja a sünök megfelelő testhőmérsékletének fenntartását, így a kelet európai sünök nem lennének képesek túlélni a telet a hibernálódás képessége nélkül.

Az afrikai fajoknak azonban egy merőben más élettérhez kellett alkalmazkodniuk.  Az európai fagyos telekkel szemben az afrikai sünöknek a perzselő, forró nyarakat kell túlélniük a szavannákon. Itt is, mint említettük, az élelem elérhetősége és a testhőmérséklet állandó szinten tartás a fő motiváló tényezők a túlélést illetően, azonban ezen az éghajlaton ez más választ eredményezett, mint Európában. Az esős évszakot követő forró nyári hónapokban (amik nagyjából egybeesnek a mi teli időszakunkkal) az afrikai síkságok szárazzá és forróvá vállnak. Ennek hatására a sünök elsődleges élelemforrásának számító rovarok száma csökken és a testhőmérséklet fenntarthatósága is veszélybe kerül. Erre válaszul az Afrikában honos sünök hűvös, árnyékos helyet keresnek, és félig álomszerű állapotba lépnek. Ez rendszeresen január-március között jellemző rájuk. Az európai fajokkal ellentétben ez nem nevezhető hibernálódásnak. Sokkal inkább használják rá az aestivation – esztiváció – „szieszta” kifejezést. Ez nyáron a meleg hatására fordul elő, azonban sokkal kevésbé intenzív, mint a hibernáció, és lehetővé teszi egyes emlősök számára a magas hőmérsékletű, vízhiányos időszakok túlélését. Az állatok metabolizmusa lelassul, de nem olyan szinten, mint a hibernálódás folyamatában. Ilyenkor az afrikai sünök továbbra is meglehetősen rendszeresen jönnek elő rejtekhelyükről, de tevékenységi szintjük jelentősen csökkent, és hosszabb ideig, akár több napig is aludhatnak.

Hibernáció és Esztiváció

Habár a két állapot első pillantásra egyformának tűnhet, hiszen mindkettő az állatoknak a környezet kedvezőtlen változására adott válasza, a különböző sünfajok hosszú távú és régóta fennálló területi elszigeteltsége és az európai és afrikai éghajlat nagyfokú eltérősége alapján meg kell különböztetnünk a két állapotot egymástól.

Az európai sünök olyan éghajlati körülményekhez alkalmazkodtak melynek során előfordulhatnak extrám meleg és extrém hideg periódusok is, ezért képesek a hibernációra és esztivációra is. Az Afrikában honos sünök azonban nagyon ritkán vannak extrém hideg időjárási körülményeknek kitéve. Ők a forró klímához alkalmazkodtak, és ennek eredményeképpen csak kismértékben képesek a hibernációra. Amikor az afrikai sünik mégis hidegnek vannak kitéve, szervezetük az anyagcsere-folyamatok lassításával válaszol, mivel azonban csak az esztiváció képességét fejlesztették ki, így ez a válasz nem elég ahhoz, hogy kellően sikeres legyen. A metabolizmusok nem lassul le kellő mértékben a teljes hibernálódáshoz, és ennek eredményeként azok a sünik, amik kénytelenek hibernálni nem képesek ebből visszatérni 72 óra leteltével, így elpusztulnak a hipotermia, éhezés vagy a kettő együttes következményeként.

A hibernálódás jelei

Hogy legkönnyebben megbizonyosodj arról, hogy a sünid hibernálódni próbál, fogd meg a hasát. Ha hidegnek érzed azonnal melegítésre van szüksége. További jelek lehetnek a letargia, kedvetlenség, étvágytalanság, folyadékfogyasztás csökkenése, ha nem tud, vagy nem akar kigömbölyödni, remegés, mozgásképtelenség vagy a nehézlégzés is. Akkor is megpróbálhatnak hibernálódni ha még mozgásképességük megtartott. Hibernálódási kísérletnek tekintjük, ha a süni nem eszik, hogy csökkentse a metabolizmusát. Ennek során nem feltétlenül gömbölyödik labdába, hogy aludjon, hanem akár remegve kereshet melegebb helyet magának.

Hibernálódási triggerek

Alacsony hőmérséklet: A túl alacsony hőmérséklet kiválthatja a süni hibernálódását. Ebben az esetben a helyét megfelelően melegen kell tartani.

Hirtelen hőmérsékletcsökkenés: Egy hidegfront hatására, még akkor is, ha a hőmérséklet a süni számára ideális tartományban marad megkezdődhet a hibernálódás. Ebben az esetben is a süni lakhelyének melegítése segíthet (akár a front előtti hőmérsékletre, majd innen fokozatosan hűtve a normális tartományba).

Következetlen nappal/éjjel ciklus: Ha a fény és a sötét időtartama nem következetes, vagy ha a süni rendszertelenül és gyakran van felébresztve a különböző napszakokban, vezethet hibernálódási kísérlethez. Az egyik módja annak, hogy a süni tudja, hogy jön a tél, ha a nappalok egyre rövidebbek és az éjszakák egyre hosszabbak. Ez alapján a süni saját belső órájára hallgatva megpróbálhat ritkán hibernálni. Ennek elkerülésére be lehet szerezni egy időzítő kapcsolót, ami biztosíthatja a sünid állandó éj/nappal ciklusát.

Betegségek: Ha egy süni beteg lesz, szinte automatikus csökken a metabolizmusa, kevesebb energiát fektet a mozgásba, mert szervezete inkább a fertőzéssel küzd, és egész nap „ágyban marad”. Elméletben ez jó ötletnek tűnhet. Azonban az afrikai fehérhasú törpesünök nem tudnak megfelelően hibernálódni, így inkább csak betegebbé vállnak és akár el is pusztulhatnak. Ennek érdekében fontos, hogy melegítsük a beteg süninket, emeljük a lakhelye hőmérsékletét, hogy megelőzzük a hibernációt, és időben elvigyük őt az állatorvoshoz, hogy megkaphassa a megfelelő kezelést és felépülhessen a betegségből.

Kor: Ahogy a süni egyre idősebb lesz, előfordulhat, hogy magasabb hőmérsékletre lesz szüksége, hogy megelőzzük a hibernációt. Egy hatéves süni már 22 ^oC-on is hibernálódhat, holott előtte megfelelő volt számára a 20 ^oC-os hőmérséklet is Ennek orvoslására emelni szükséges a süni lakhelyének hőmérsékletét.

https://wiki.hedgehogcentral.com/tiki-index.php?page=Hibernation

Fordította: Zempléni-Tóth Anita

Mi a teendő, ha a sünink megpróbál hibernálódni?

1. Bizonyosodj meg arról, hogy hibernálódni próbál. Ilyenkor a süni letargikus, nem eszik, nem iszik, nem mozog, nem gömbölyödik ki, remegve megy.

2. Emeled a hőmérsékletét a lakhelyén 24 ^oC körülire, de ne legyen melegebb, mint 27 ^oC. Ezt megteheted kerámia izzóval, infralámpával, holdfénylámpával, fűtőlappal, mikrózható melegítőkkel a ketrec területének nem több mint felén, hogy ha melege van, legyen hely, ahol tud hűsölni. Ha erre nincs lehetőséged emeled a szobában /lakásban a hőmérsékletet. Soha ne irányíts fűtőtestet közvetlenül a ketrecre és a sünidre. A fűtőlapot csak úgy használd, hogy egy csempe vagy bújózsák van a süni és a fűtőlap között. Ne állasd túl melegre.

3. Vedd ki a sünidet a ketrecből és tedd a pulcsidban a mellkasodra, vagy hasadra, próbáld meg a saját testmelegeddel felmelegíteni. Sose melegítsd túl gyorsan a sünidet, a testmeleged elég hozzá, és nem is melegíti fel túl gyorsan és közben szemmel is tudod tartani őt.

4. Sose tedd forró vízbe vagy közvetlen hősugárzó elé a sünidet, mert így túlmelegedhet, és sokkos állapotba kerülhet. Kéz-meleg fürdő, lassan emelt hőmérséklettel azonban segíthet, ha éber állapotban van a süni, csak vigyázni kell, hogy utána meg ne fázzon.

5. Beszélj a sünidhez, és nyugtasd meg, hogy minden rendben lesz. Nem valószínű, hogy megért a sünid, de a nyugtató hang segíthet neki megőrizni a nyugalmát nem csak neki, hanem neked is. Sokkal jobban tudsz segíteni a süniden ha te magad nem esel kétségbe.

6. Mielőtt visszateszed, a helyére győződj meg róla, hogy normálisa mozog. Bizonyosodj meg róla, hogy nincs túl meleg a ketrecben. Erre a célra a legmegfelelőbb egy digitális hőmérő. Ne hagyd, hogy a ketrecbe nagyon szélsőségesen változzon a hőmérséklet.

7. Csak akkor adj enni, inni a sünidnek ha teljesen visszatért a hibernálódási kísérletéből.

8. Ügyelj arra, hogy ha hibernálódni próbált a sünid a következő néhány napban előfordulhat, hogy újra megpróbálja, így ellenőrizd őt rendszeresen.

Minden hibernációs kísérlet csökkentheti a sünid immunrendszerének működését, így figyelj rá, hogy megteremtsd a megfelelő körülményeket a számára. Ha nem vagy képes biztosítani a megfelelően biztonságos és egészséges életteret ne legyél olyan önző, hogy sünit akarj tartani. A hibernálódás nem egy olyan dolog, amit egy vállrándítással el lehet intézni. Ugyanakkor ne érezd magad rossz gazdinak, ha megpróbál hibernálódni a sünid. Az időjárási változásokat nem tudjuk kiküszöbölni, amit tehetünk, hogy ilyenkor fokozottan ellenőrizzük a süninket, hogy időben észre vegyük, ha baj van és közbe tudjunk lépni.

Az esztiváció jelei

Amikor egy süni az esztiváció jeleit kezdi mutatni, keres egy hűvös sötét helyet. Ilyenkor gyakran fekszenek a hasukon, lábaikat a szélrózsa négy irányba szétdobva. Az esztiváció alatt a süni anyagcseréje lassul ezért keveset fog mozogni, hogy kevesebb hőt termeljen.  Ennek megelőzésére nyáron alakítsunk ki a süni ketrecében egy hűvösebb helyet, ahol elfeküdhet, hűtheti magát. Erre alkalmas lehet egy csempe lap, vagy egy jéggel teli palack ketrecre helyezése is segíthet a süni hőérzetén. Vigyázzunk arra, hogy ne legyen túl hideg a szobában, és hogy a légkondicionáló ne legyen a süni felé irányítva. Ugyanígy figyeljünk, hogy ne legyen a sünink huzatos helyen.